Első pillantásra egy elhagyatott kastélynak vagy egy romantikus hotel maradványának tűnhet, azonban az igazság ennél zordabb.

Los Realejos település óceán parti oldalán járunk. Akár a Playa Castro, akár El Toscal irányából közelítjük, fél úton biztos, hogy a legtöbb turistát vonzó épület-maradványba bukkanunk. Oly annyira, hogy az internetnek köszönhetően a szellemvárosok és a romok szerelmesei konkrétan ezen épület miatt is képesek repjegyet venni a szigetre:  Civitatis spanyol nyelvű vezetett túrák értékesítője összeállított egy rangsort a világ legszebb elhagyatott romjairól, ahol a Gordejuela az első helyen szerepel! 

A ház történetéhez egészen a XX. század elejére kell utaznunk. Romantikus körítés is lehetne ehhez a pazar és minden másodpercében lélegzetelállító környezethez, ahol a gigantikus hegyek zöld és barna színei, a felhők játéka és az örökké kék, hullámzó Atlanti-óceán adja a keretet, azonban az igazság ennél zordabb: itt szerelték fel Tenerife első gőzgépét, mely az óceán vizét szívta magába és tette lehetővé annak felhasználását (van egy ilyen rom a déli oldalon is, melyről készült egy videónk korábban)

Az épületet a XVIII. században a szigetre települt Hamilton családnak köszönhetjük. Befolyásos egy família volt: banán-, burgonya és paradicsom termeléssel, exporttal alapozták meg az életüket, de volt saját hajótársaságuk is. Nevük szerepel a Hotel Taoro és a Real Club Náutico építtetői között is. 1898-ban kezdődtek a Gordejuela építési munkálatai azzal a céllal, hogy kiaknázzák Los Reajelos partjainál meglévő forrásokat. Az akkor már üzemelő gofio malom épületét alakították át vízfelvonóvá a beépített gőzgéppel, amit 1902-ben vásárolt meg a módos család. 

Napi 10.000 teherautónyi, 4800 köbméternyi vizet pumpáltak fel  a 270 m magasságban álló épületbe, majd onnan 2 km hosszú vascsövön keresztül a településre. A La Orotava völgyben történő elosztáshoz egy 12 km hosszú csővezetéket építettek. 

A José Galván Balaguer tervezte ház egyébként a korának legmagasabb épülete volt a maga 5 emeletével. A több, mint egymillió peseta költségvetésből épült vízfelvonó eléggé kimerítette a keretet, a cégbirodalom kis híján csődbe is ment, ezért 1910-ben elsőször bérbe, majd 9 évvel később el is adták Elder & Fyffes-nek. Aztán haladva a modern világ irányába, a technológiai fejlődésnek köszönhetően szépen lassan elhagyták ezt a módszert és az épület az enyészeté lett. 

Ma már Los Reajelos leglátogatottabb helyszíne, amit a település vezetősége a meredek és sokszor hiányos lépcső és az omlásveszély miatt ugyan lezárt a turisták elől, fentről mégis csodás látványt nyújt az arra sétálóknak!