Első látszatra ez a túra csak egy fenyveseken átsétáló kirándulásnak tűnik. Aztán elérjük a Montaña Chinyero-t és elakad a lélegzetün! 

A San Jose de los Llanos-ból induló túra volt az első ilyen jellegű kirándulásunk a szigeten, fogalmazhatnánk úgy is, hogy a Montaña Chinyero vette el a „senderismo-szüzességünket” 🤣 És micsoda kezdet volt!

Ugyanis mi alapvetően nem vagyunk egy nagy túrások… Imádjuk keresztül szellni az erdőt és lehúzott ablakokon keresztül mélyeket szippantani a friss fenyőillatból – már ha éppen nem úszik át rajta egy felhő. Mondjuk az ablak akkor is le van engedve, mert mekkora poén már belenyúlni ebbe a csodás képződménybe?! Na de erről majd máskor. 

A csapat összetétele kor szempontjából elég vegyes volt: legfiatalabb tagunk egy 4 éves, hihetetlenül vagány kislány, legidősebb pedig az ő nagymamája. Ez csak azért fontos, mert ebből érezhető, hogy nem túl nehéz ez a terep: aki le bír gyalogolni egyben 3 km-t, nem fogja otthagyni a cipőjét.

A falut keresztül szelve érünk el egy sűrű fenyőerdőhöz, amin keresztül haladva láthatjuk egy korábbi tűzvész eredményeit: a fenyők törzse fekete, koromtól szennyezett, mára viszont elég jól regenerálódott. Kb. 4 km séta után érünk el a Chinyerohoz, ami nem csak látványában, de történelmében is hihetetlen: ő a felelőse az 1706-es kitörésnek, ami végül letarolta Garachicot, létrehozva ezzel egy teljesen új talajt és számos természetes medencét. Érdekesség, hogy halálos áldozata nem volt ennek a kitörésnek, mint ahogy a legutolsó, 1909-es morgásának sem.

Elérve a csúcsot (Pico de Trevejo) azt körbesétálhatjuk és közben élvezhetjük a fekete, a zöld és a kék pompáját. Lábunk alatt hihetelen könnyednek tűnő, hóropogásra emlékeztető hangot kiadó kavicsok terülnek el.

A túrát mi kb. 4 óra alatt jártuk végig – igaz, csak félig kerülve meg a Trevejo-t, mert cseh kiránduló srcáok galád mód átvertek bennünket és azt mondták, az az út márhová vezet 😁 A szintkülönbség 405 m.