Csillagok, csillagok, mondjátok el nekem!

Nincs olyan ember, aki ellátogat a Teide Nemzeti Parkba és meglátja ezeket a futurisztikus fehér építményeket, ne kezdene el kacérkodni a gondolattal, hogy bekukkantson az Izaña Obszervatórium életébe! Kis előre gondolkodás után ez nem is lehetetlen küldetés: jegyet általunk is foglalhattok erre a programra angol, spanyol vagy német nyelvű idegenvezetést. A másfél órás program során egy rakat infóval látnak el bennünket, ám nem biztos, hogy a legjobb szervezésben…

Egy csodás januári napon látogattunk el kis csoportunkkal a helyi csillagvizsgálóba. Miután láttam Magyarosi Csaba erről szóló videóját, alig vártam, hogy végre a nagyközönség előtt is megnyíljon a program! A hőmérséklet igazán „hazai” volt: 4-7 C között mozgott, néha igazán fagyos széllel fűszerezve. Azt gondolom mondanom sem kell, hogy a Los Gigantes-i 22-25 fokhoz szokott testem, hát hogy is fogalmazzak szalonképesen… cseppet megfagyott fent.

Miután lepartkoltunk, egy kisbusszal vittek fel minket egy fentebbi parkolóba (amit amúgy a dolgozók használnak). Itt egy bő 40 perces előadás volt, melyet egyhelyben állva hallgattunk végig. Mi a német nyelvű programon vettünk részt – a csapat nagyobb része ezt a nyelvet preferálta, én mondjuk egy kukkot sem értettem belőle, de szerencsére fordítottak a barátaim sokat. Személy szerint ezt a részt valahogy felhasználóbarátabbá tenném, mert bár totál érdekes, hogy van egy rakat nyuszi, ami megeszi a növényeket ezért létre hoztak erre egy saját kertészetet, hogy mindig után-pótolják az elfogyasztott eleséget, vagy hogy felfestettek egy napba néző tükör motívumot, hogy el tudjuk képzelni, mekkora ez a valóságban, ez az ott állunk és vacogunk sztori nem volt kellemes, bármennyire is szépítenénk…

Aztán végre megindultunk a Visitor Center felé, ami egy teleszkóp-forma épület, benne félkörben székekkel. A covid miatt itt csak azok ülhetnek egymás mellé, akik egy csapatot alkotnak, és szerencsére kaptunk párnát a popsink alá, mert a műanyag székek igen csak hidegek tudnak lenni a fűtés nélküli épületben. Itt bemutatták a hőmérő kamerarendszert, amivel az eget is vizsgálják. Ez nagyon érdekes volt, főleg amikor rajtunk, embereken prezentálták a dolgot.

A következő etapban két távcsövet mutattak be, az egyikben vörös, a másikban sárga színű volt a Nap. Mindkettőben megfigyelhettük a Napfoltokat. A fertőzés-veszély miatt csapatonként kaptunk egy-egy műanyag kockát, amit a távcsőre kellett húzni, azon keresztül kukucskálhattunk.

A program végén viszont megnézhettük a Carlos Sanchez teleszkópot, mely az első ilyen építmény volt a Teide 2390 méteres magasságában. Ezt a 152 cm átmérőjű távcsövet – és annak szerkezetét – a világháborúból megmaradt ágyúk és hajók beolvasztásával készítették el még 1972-ben. A projekt annyira jól sikerült, hogy Hawaii-ra is kértek egy ugyanilyet, azonban miután a szállítás többe került volna, mint maga az eszköz (ami 70.000 eur értékű),  végül ebben a formában csak ez az egy készült el.

A teleszkóp a nevét amúgy Prof. Carlos Sánchez Magro-ról kapta, aki a La Laguna-i egyetem asztrofizikai professzora és az infravörös csillagászat fő kutatója volt 1985-ös haláláig. A távcső érdekessége, hogy a világ legnagyobb átmérőjű teleszkópja!

Az Izaña-i csillagvizsgáló a heloiseizmológia szülőhelye: ez a technológia betekintést enged a csillagok belsejébe is. Az itt dolgozók részére hálótermek, teakonyha és pihenősarkok is kiépítésre kerültek, hiszen nem ritka, hogy 36-70 órát is jelen vannak a munkatársak. A gépekre távból is rá tudnak csatlakozni, így nem ritka, hogy egy-egy vizsgálat eredménye például Japánba fut be. 

Maga a túra nagyon informatív és érdekes, a felépítése már kevésbé „felhasználóbarát”. A csillagok szerelmeseinek azonban mindenképpen olyan élményt ad, ami miatt érdemes részt venni egy-egy ilyen túrán!